Első bejelentkezés. (InterRail)

Sokan nem tudtátok mire is készülök, pedig talán fél füllel hallottátok, hogy már itthon vagyok. Hát megint nem. Éppen Prágában üldögélek a vasút állmáson, és írom ezt a rövid memot.

Még nyár elején kezdtem el tervezni, hogy elmegyek Európa körútra, szeptember elsejére tűztem ki az indulást, ami tervnek nagyon szép volt, de hát eléggé közbeszóltak az éppen aktuális munkáim. Péntekre lettem olyan 99 százalékával készen mindennek, és úgy döntöttem, hogy a többit majd megcsinálom külföldön, ha már mindig interneten keresztül dolgozom.
 
Ennyi tologatás után is csak a harmadikra sikeredett az indulás. Krakkó volt a cél, de azt már otthon elvetettem mivel, éppen még kellett egy óra. Következő már komolyabb indulás volt, Varsó célponttal, el is indultunk az állomás felé, csak hát közben eszembe jutott, hogy nincs útlevelem, az meg azért jó, ha mondjuk Szent Pétervárra is el szeretnék menni. Egy kicsit már stresszes voltam a két sikertelen indulás után, ezért harmadszorra Prága felé már időben kivitettem magam az állomásra. Csodák csodájára el is értem a vonatot!
 

Utazás eseménytelenül telt, talán csak annyi rombolta a szépségét, hogy minden második órában felébresztett egy új ellenőr, vagy egy határőr. Végén már visszakézből adtam a jegyemet, még a határőrnek is. Táskámat a biztonság kedvéért odazártam a vasrácshoz, lehet hogy értelmetlenül.

 


Reggel fél hétre számítottam, hogy megérkeztünk, hatra beállítottam az órámat, ennek ellenére hat előtt öt perccel már benn voltunk. Alig bírtam összekaparni magam. Első utam a helyi tussolóba vezetett, 40 koronáért kaptam szappant törülközőt, hagyott a hely kívánnivalót maga után, de nagyon jól esett!
 
Nagyobbik táskámat nem szerettem volna cipelni egész nap, pénzt kellett váltanom hozzá, hogy be tudjam zárni a rekeszt, hát mit ne mondjak nagyon ellenszenvesen válaszolgattak, hogy max. akkor ha veszek valamit, végül a tussolós néni segített ki.
 
Nekivágtam könnyű léptekkel oldalamon a fotóstáskával Prágának. Nagyon kihalt volt reggel nyolcig, alig lézengtek az utcán. Azt kell mondanom, hogy egyszerűen gyönyörű, mindenhol bele lehet ütközni egy két régebbi építménybe. Ami nagyon megfogott az a prágai vár, és az oda vezető híd (Karluv most). Éppen kezdtek kipakolni az árusok mikor először arra jártam, később meg folyamatos turista hömpölygés.
   

Várból fel lehet sétálni egy kilátóba, ahonnan egész Prágát meg lehet tekinteni, vannak kocka házak is, de a belváros, a kanyarodó folyóval, átszelő hidakkal magával ragadó. A közelben a Bludiste ami egy tükör labirintus. Három kanyarral voltam már a bejárattól, és még mindig láttam, hogy épp ki áll a pénztárnál. Anno az ipar fejlettségét volt hivatott bizonyítani, hát szerintem sikerrel! Nagyon sok a művész a városban, a hídon egymást érték, néha már hülyén éreztem magam, hogy mit is fényképezek, ha mindenki fényképezik körülöttem. Új épületekben néha megjelenik a modernitás, a táncoló házat nagyon sikerült eltalálniuk!
 
Azt hiszem ilyen rövid idő alatt mindent megnéztem amit lehetett, a nap végére majd leszakadt a vállam, sajgott a lábam, úgyhogy még egy Straprament Lagert, és valami kék sajtos csodát sikerült elfogyasztanom.
 
Utazni nem olyan egyszerű, kinéztem, hogy majd megyek a 22:25 krakkói járattal, hát az információban félig röhögve közölték, hogy arra öt nappal előtte foglalni kell helyjegyet. Szóval ezért van most ilyen sok időm. 0:52 kor indulok, 13 óra múlva már Krakkó utcáját koptatom, bár lehet hogy megpihenek rendesen az átszállásoknál.
 
Ennyit mára, legközelebb ígérem nem leszek ilyen hosszú!
 

Péter