Második felvonás. (InterRail)

Nem gondoltam volna, hogy ez történik... de megtörtént, sikerült Krakkóban ragadnom. Ez lesz már a harmadik éjszakám ebben a Hostelben. Nagyon szuperül fel van újítva, kivettem egy ágyat benne, ajánlgatta a recepciós, hogy mehetek hat ágyasba is és a tizenkét ágyas árat kell csak fizetnem. Már majdnem azt hittem ennyire szimpatikusnak tűnök, de gyorsan világossá vált, hogy egyedül vagyok valószínű az egész szinten.

Délután érkeztem meg, utaztam egy nagyon jó kis személyvonattal is. Pirosra voltak a fapadok benne festve. Nem lett volna baj, ha ezzel nem kell másfél órát utaznom, de legalább olvasgathattam az angyalok és démonokat, tegnap fejeztem be, addig egyszerűen nem tudtam letenni. Azért utána még benéztem a városba, bár nem számítottam senkire, mivel már egy óra is elmúlt és ráadásul kedd volt. Ennek ellenére nagy élet fogadott a szórakozóhelyeken, most tudatosult csak benne, hogy ez itt tényleg nagyon egyetemváros.
 
Becsekkolásom után sétálgattam, próbáltam megkeresni azokat a helyeket, ahol már másfél évvel ezelőtt is jártam a lengyel csoportos kiránduláson. Egész sok minden tűnt ismerősnek. Megtaláltam az Alchimiát, remélem most jól írom, mivel anno a tesztben sikerült valami hülyeséget írnunk. Ma találkoztam a sárkánnyal, körbejártam a Wawelt, megnéztem a Schindler üzemét. Nagyon kedves volt a biztonsági őr, megmutatta Schindler irodáját, meg megnézhettem egy filmet. Folyamatosan azt mondta, hogy amikor itt volt a forgatás akkor felújították az egészt... hát nem úgy nézett ki. Bár lehet hogy élethűen visszaállították. Végén akartam adni neki egy kis borravalót a kedvességéért, de valahogy nem jött rá alkalom.


Tegnap egy kicsit nehezen keltem, utána meg elkezdett fájni a torkom, gondoltam ennél már nem lehet rosszabb, nem is lett. Sikerült elérnem az utolsó buszt Auschwitzba amivel elértem az utolsó angol túravezetést. Nem értem hogy mi van itt Krakkóban, de itt az emberek tömeg közlekednek! Öt percenként öt hat busz indult, mondjuk mint kiderült nem volt mindegyik nagy busz, de mégis. Vonatok is folyamatosan jöttek mentek, mintha Svájcban lettem volna. (erről most már más a véleményem) Egyre jobban úgy érzem, hogy csak otthon nem ismerik, nem használják az emberek a tömegközlekedést. Leszálltam a buszról, elkezdtem sétálni a múzeum felé, félúton eszembe jutott, hogy felraktam a fejem fölé a pulóveremet, egy kicsit rosszul érintett, ez volt az új pulóver! Mindegy úgyis elég egy polár, így még kevesebb is a súly! Először megnéztünk egy filmet amiben Auschwitz történetében avattak be, hogy eredetileg politikai foglyokat szállítottak ide, ezért a barakkok jó minőségű tégla építmények. Csak később alakult koncentrációs táborrá. Ebből az időszakból mutattak mindenféle borzalmas képet. Utána szó esett Auschwitz 2-ről, ami három kilométerre található, 30 nagyobb és ezt már alapjába véve haláltábornak építették. Nagyon jó idegenvezetőt kaptunk, majdnem mindent értettem amit mondott, megnéztük az érdekesebb barakkokat belülről, a börtönrészt, amiben számomra az állócella volta legfélelmetesebb. Öt embert zsúfoltak be ha jól emlékszem egy 40 cm szer 40 cm-es kockába. Innen jártak dolgozni. A börtön rész mellett volt a kivégző fal, amit a táborból nem lehetett látni, ha be volt csukva az ajtó, csak hallani lehetett. Egy másik barakkban megnéztük, hogy milyen mértékű volt az újrahasznosítás. Egy kisebb képet kaptam arról hogy miket is tárolhattak a Kanada nevezetű raktárban (azért Kanada, mert akkoriban ez volt a leggazdagabb ország). Halmokban hevertek az üveg mögött a cipők, levágott hajak, miből később anyagot készítettek, a legborzalmasabb az volt mikor megláttam az üveg mögött rengeteg művégtagot. Egy másik barakkban megnézhettük a mérget amivel meggyilkolták az embereket a gázkamrákban. Fura, hogy ugyanezt használták a ruhák fertőtlenítésére is. Mutattak itt egy képet is amit egy fogolynak sikerült készítenie, éppen valakik indulnak az utolsó útjukra. A táborban készült képeken, majdnem mindig magyar zsidók voltak, kiderült azért, mert alapvetően nem szabadott fényképezni, de a vége felé engedélyt kapott a tábor fényképésze, hogy megörökítse mi is történik itt, akkor éppen Magyarországról érkezett a vonat.
 

Auschwitz 1-ben tett vezetés végén megnéztük az egyetlen még létező krematóriumot. Filmekből még emlékeztem, hogy a gázkamra úgy nézett ki mit egy tussoló, de elmagyarázta a túravezető, hogy itt még nem vették rá a fáradtságot, hogy legalább valami gyér imitációt rakjanak a plafonra. A gázkamra közvetlen szomszédságában voltak a kemencék. Ezután átmentünk Birkaneuba (Auschwitz 2-be). Ami tényleg óriási volt! Itt már inkább csak fa barakkok voltak. Ennek a bejártata tekint vissza sok második háborús filmből. Az őrtorony alatt haladnak a vasúti sínek, melyek ketté osztják a tábort, férfi és női részre. Még sosem láttam ilyen közös mellékhelységet, egy sorban legalább negyven lyuk, és ebből három sor. A barakkok leginkább istállóra hasonlítottak.
 
Itt nem töltöttünk sok időt el, mert már csak egy busz volt visszafelé.
 
Sikerült megtalálnom este a bulizóhelyet ahol voltunk, hát jól átalakították, puccos kis bevásárló központ lett belőle, mondjuk a hely is megmaradt, csak már nem volt ugyanaz a hangulata. Szóval kerestem egy másikat. Nem sok olyan helyre emlékszem, ahol ha tele volt emberekkel akkor is hűvös marad. Szóval találtam egy nagyon jó helyet, jó zenével, jó emberekkel, és főleg jó nagy légtérrel! Visszatérő vendég lettem.
 
Ennyit másodjára.

Péter