Sanyabá és Sanyabáné

Szörnyű csapás érte a férfitársadalmat! Némi csellel és nagy szerelemmel Mariann rávette a mi Sanyabánkat a házasságra. Pedig mi mindent megtettünk, hogy még az utolsó pillanatban megakadályozzuk a frigyet -előbb a legény/lánybúcsún majd az esküvőn-, de szerencsére könnyen átvészelték a megpróbáltatásokat, így nem sikerült közbeszólnunk!

Lagziban jártunk szombaton. No de nem akármilyenben! Ismét két Bohém kötötte össze életét; Mariann és Sanya.

Sok izgatott és elegáns vendég toporgott már a helyszínen, mikor feltűnt a jegyespár. Mariann kicsit megilletődve, Sanya büszke mosollyal az arcán. A szertartások nagyon szépek és meghittek voltak, a polgári szabad ég alatt, a templomi meg a Krisztina téri templomban. A lagzi a patinás Barabás villa rendezvénytermében volt, ahol 8 darab 10 fős körasztalt ültek körül a vendégek. A vendéglátás pazar volt, semmiben nem mutatkozott hiány. Nagyon ízletes volt minden fogás, a pincérek pedig árgus szemekkel lesték minden óhajunkat. Az esküvői torta igazi négyemeletes költemény volt. Az égetett cukor tortát, amely egy székelykaput ábrázolt, Sanya hidegvérrel verte szét, hogy végül mindenkinek jusson belőle.

Taca, - Sanya régi "élettársa"- a világ legtökéletesebb vőfélye, még ha nem is hivatalos. Maga írta a szövegeket, szuper volt a hangja, akkor szól amikor kell, és akkor nagyon szellemeset!:) A zenekar is dicséretet érdemel, hitelesen énekeltek  el bármilyen dalt és minden stílusban otthon voltak.

Vigasságból, jókedvből és játékosságból sem volt hiány. Fiaink nem pihentek, Mariannt megfogták egy óvatlan pillanatban és kicipelték a táncos forgatagból. Sanyának három próbát kellett kiállnia, hogy visszakaphassa. Később, rendhagyó módon a lányok is elrabolták Sanyát, merthogy "ha már homár, legyen kövér"! Juhéj!:)

A menyasszonytáncba csak az szállhatott be, aki ülőkártyájára jókívánságokat írt az ifjú párnak és azt bedobta a fonott kosárba. A köszönőajándék egy mézeskalács kör volt, rajta Mariann és Sándor (ki az a Sándor?), a dátum és 2 egymásba fonódó zsiráffej, á lá Bohém. Négyig maradtunk bírtuk, ameddig a zenekar is, így boldog elégedettséggel távozhattunk, hogy nem maradunk le már semmiről sem:) Köszönjük az élményt, hogy részesei lehettünk egybekeléseteknek!

Sok boldogságot kívánunk nektek!