Tó, tömeg, korcsolya

Vasárnap voltam korcsolyázni a Pfäffiker tavon. Valakitől hallottam, hogy ez az egyetlen tó ami be van a fagyva a régióba, megnéztem, hogy vonattal hogyan lehet odajutni, és csak huszonöt perc volt a menetidő... nem is kellett sok hozzá, össze szedelőcködtem aztán célbavettem az állomást.

Egy kicsit ideges voltam, hogy hogyan fogom majd megtalálni a tavat, de miután átszálltam a második vonatra, ez az érzésem teljeséggel szerte foszlott! A vonat tele volt, és mindenkinél táska, néhányuknál látható helyen a korcsolya. És tényleg majdnem mindenki leszállt velem együtt, nem is igazán tudtam volna más irányba menni, csak a tó irányába, vitt az áramlat :-)

Talán a nyári Római parthoz tudnám hasonlítani, a parton egymásba lógtak az ételárusok, egy kis zene, egy kis zsonglörködés. Rengetegen voltak! Csak úgy nyüzsögtek! Egy kis hó már volt a jégen, de ez nem zavart senkit a korcsolyázásban. Csak úgy elsuhant mellettem az a pár óra amit ott töltöttem.