ZHW Sítábor 2006

Már úgy jó másfél hete érkeztem vissza Zermattból, de csak most jutottam odáig, hogy feltegyem a képeket a netre... hát azt kell, hogy mondjam, eddig ez volt a legszebb síparadicsom ahol eddig jártam. Egyetlen egy apró probléma adódott, hogy egy kicsit kevés volt a hó, én meg megőrülök a szűz hóért… ebből kifolyólag volt egy kis összetűzésem néhány sziklával.

Nem bírtam ki, hogy ne hagyjam el a pályát, egy kis élvezetért, eleinte semmi probléma nem történt, azon kívül, hogy néhányszor átszáguldoztam egy néhány kövön. De aztán túl bátor lettem, talán a harmadik nap délelőttjén sikerült beékelnem a boardom talpába egy kisebb méretű követ, de ez még nem tántorított meg attól, hogy újabb területeket hódítsak meg, míg sikerült sziklára rohannom. Még jó, hogy nem szakadt ki a kantni a lapból, sikeresen megdekoráltam egy hüvelykujjnyi lukkal a deszkám alját. Még szerencse, hogy nem magamat sikerült ugyanígy megdekorálnom, így is a bokámon egy kissé kiújult a fájdalom! Ezek után háromszor volt szervizben a lap, első alkalommal a srác elmagyarázta, hogy ezt a részt egyszerűen ki kell vágni, utána újat kell betenni, mert ha csak feltölti olcsó pénzért, akkor biztos, hogy nem lesz tartós. Másnap elhoztam reggel a lapot, hát feltöltötte, nem is értem miért tépte ilyen sokat a száját, hogy így meg úgy fáj a szíve a deszkámért. Természetes, hogy este újból visszavittem, sikeresen megint csak kitöltötte a hézagot. Következő nap csak a főnöknője volt ott, aki megint elmagyarázta, hogy ezt igazán feltöltéssel soha nem lehet megjavítani, szóval utolsó este még egy próbát tettem, hogy hátha most! És tényleg megjavították, még szerencse, hogy csak négyszer kellett odamennem miatta, ja és garanciában!
 
Fárasztó dolog ez a síelés, főleg ha az éjszakát nem alvással, hanem éjszakázással tölti az ember! Mondhatjuk akár azt is, hogy „harte arbeit” :-) Egész nagy élet volt a faluban, ami egyszerűen tündéri, nincsenek benne ormótlan felhőkarcolók, csak elektromos autókkal lehet közlekedni, emiatt egy kicsit sci-fiben éreztem magam. Most jutott el a tudatomig véglegesen, hogy honnan veszik a filmrendezők a mérhetetlen sok jövőszerű hangot! Szóval minden este hajnalig buliztunk, többször élőzenére! A buli már rögtön a síelés után elkezdődött egy kis aperskivel, egy forralt bor mellett megbeszéltük, hogy ki merre volt aznap, általában itt is élőzene volt, és a jobbik fajtából. Majd elcsúsztunk a szállásig, ahol beadagoltuk a vacsorát, majd egy óra alvás, aztán indultunk valamelyik bulizóhely felé.
 
Egyik este voltunk moziban, a „verniszázs” nevezetű helyen, amit Jule Heinz tervezett. Szabadidejét művészettel töltötte, láttam is tőle egy kiállítást, valami fém kockákat tett fel a falra, az első kettő még egész jó állapotban volt, viszont az utolsó kettő, egy kicsit katasztrófálisabban nézett ki, de ebben rejlett a művészet! Úgy készült az alkotás, hogy valami ötlettől vezérelve felvitte a még egyben lévő kockákat a Mattehorn tetejére, és ledobta onnan őket. Majd megkereste a darabokat, és így készült a kompozíció, amit félelmetes pénzekért fog majd eladni. Apropó Mattehorn, talán ez az a jelkép Svájcból amit mindenki ismer, csak nem tudatosul bennünk, hogy honnan származik. Ha már láttunk, vagy még jobb ettünk tobleronét, akkor biztosan láttuk már ezt a jelképet, mivel a csoki alakját a hegyről mintázták. Szóval érdekes volt ez a mozi színház, szórakozóhely egyveleg. Beültünk a nézőtérre, ami már magában nem volt szokványos, mivel mindenkinek volt egy kis asztala ahova az italokat lehetett tenni, meg hát volt vagy négy csillár, ami eléggé belelógott a vetítésbe. Szóval ezek még a film kezdete előtt kivándoroltak a terem négy sarkába…
 
Sikerült egyszer egy uszodába is eljutnunk, de ebben talán semmi érdekes sincsen :-)
 
Utolsó éjszakának fáklyákkal indultunk neki. Apreski helyszínén fondüvel vártak minket. Eddig egyszer volt szerencsém hozzá, akkor nagyon nem ízlett, mert félelmetesen sós volt, viszont most, egyszerűen nagyon finomra sikeredett! Egész kettőig tartott a tánc, amit a dj fejezett be helyettünk, lekapcsolta a zenét. Innen nylon zacskókon jutottunk vissza, valahogy egyre jobban odáig vagyok a szánkózásért!
 
Felejthetetlen élményben volt részem!!!