Kezd talán egy kicsit úgy kinézni, mintha naplót írnék, de nem baj had tudjatok rólam valamit, bár úgy elég nehéz ha nem rakom fel őket a netre... Tegnapi nap este volt talán eddig a legjobb, végre sikerült helyi vezetőket kerítenem.
Azért toltam későbbre az indulást, hogy itt is meg tudjam nézni az éjszakai életet, gondoltam háromig az biztos elég idő rá. A jó tanácsok alapján elkezdtem járni a várost. Van egy köz ahol kb. 6 szórakozóhely van, na ezeket sorra jártam, hát kiábrándító! Voltak amelyikben alig lézengtek, ahol meg többen voltak, ott meg lehetett sülni, plusz max. korhatár 18, valahogy nem éreztem magaménak ezeket a klubokat. Volt még egy tipp, hogy a főtéren a Ryneken van a Daytona nevezetű bár, ami elvileg a legjobb a városban. Ide nem engedtek be... kezdtem egy kicsit elkeseredni, visszasírtam Krakkót kétszer! Aztán el kezdtem menni a hangok után, és végül kikötöttem a kapcsolat nevű helyen. Kellemes zene, egész nagy tánctér, tükrök, fények, korhatár is rendben volt, talán egy kicsit néha túlzottan kitolódott. Elkezdtem ropni, pörögtem forogtam, aztán megismerkedtem két helybéli leányzóval. Szóbakerült már minden, még a lengyel és a magyar politikai hasonlóság is, beszélgettünk szerencsejátékos hajléktalannal vagy fél órát, összefutottak valami régi osztálytársukkal, beültünk vagy két helyre sörözni, csak a próba kedvéért.
Egy kissé gyenge vagyok a kapcsolatépítésben, mikor táncoltunk nem mertem megszólítani őket, mint az eddigi bulihelyen sem senkit, nem tudom mi volt, pedig tudok beszélgetni angolul. Aztán úgy nézett ki, hogy mennek el, utánuk mentem, és szerencsére összefutottam velük az ajtó előtt, nem lehetett mit csinálni, levetkeztem a gátlásaim egy részét beszédbe elegyedtem velük.
Sör mellett beszélgettünk nagyban, zsebemben ciripelt a telefonom, hogy menni kell a vonatra, megemlítettem, hogyha nem tudnak fennmaradni ötig vagy hatig, akkor én mennék is, szedelődzködtünk, kinn Emilia megemlítette, hogy ő most már nem tud aludni, benne van a tánc a lábában, na én erre elköszöntem, hogy megyek a vonatra. Futottam, mivel késésben voltam, mikor már úgy nézett ki, hogy mindegy úgysem érem el, elindultam visszafelé, és szerencsémre összefutottam velük megint, miközben újabb sörözőt kerestek.
Végül csak a hatos vonatot sikerült elérnem, de így legalább végigbeszélgettem az éjszakát, kaptam sok jó tanácsot, hogy mit lehetne megnézni Varsóban, megtanultam hogyan kell sört kérni... (prosa jedem piva; lengyelül tudók itt erősen fogják a fejüket.)
Nemsokára megérkezek Gdanskba, sajnos ma már valószínűleg nem tudok kimenni a nemzeti parkba megnézni a futó dűnéket, pedig az volt a terv, de majd holnap, estig meg elfoglalom magam!
