Visszaérkeztem Leborgba, szerencsém volt éppen jött a busz, Lebában alig kellett valamit várnom rá. Fázik a derekam... úgy örültem, hogy a kikötőben észrevettem, hogy van tussoló, gyorsan ki is használtam az alkalmat, ötödéért letusoltam. Csak hát hülye fejemmel a táskámat leraktam a vizes földre, onnan meg a hátamra.

Már megint sikerült lekoptatnom a lábamat, főleg, hogy most egész felszerelést vittem magammal. Laptop, fénygép, Muty. Nagyon tetszett Gdansk, már amikor leszálltam csak úgy magával sodort az élő tömeg, alig bírtam megtalálni, hogy hol is van az állomás egyáltalán, kétszer végigsétáltam az aluljáró egyik végétől a másikig, hát nem a közepén volt?

Kezd talán egy kicsit úgy kinézni, mintha naplót írnék, de nem baj had tudjatok rólam valamit, bár úgy elég nehéz ha nem rakom fel őket a netre... Tegnapi nap este volt talán eddig a legjobb, végre sikerült helyi vezetőket kerítenem.

Tegnap még nagyon úgy volt, hogy majd csak pénteken indulok meg Krakkóból, hát nem így lett. Megint nem sikerült időben felkelnem, felkelés után rám ült egy érzés, hogy csak úgy mennek el a napok a fejem felett, na meg Gáborra beszélgettem és ő is megemlitette, hogy azért utazni is kéne ám.

Nem gondoltam volna, hogy ez történik... de megtörtént, sikerült Krakkóban ragadnom. Ez lesz már a harmadik éjszakám ebben a Hostelben. Nagyon szuperül fel van újítva, kivettem egy ágyat benne, ajánlgatta a recepciós, hogy mehetek hat ágyasba is és a tizenkét ágyas árat kell csak fizetnem. Már majdnem azt hittem ennyire szimpatikusnak tűnök, de gyorsan világossá vált, hogy egyedül vagyok valószínű az egész szinten.

Sokan nem tudtátok mire is készülök, pedig talán fél füllel hallottátok, hogy már itthon vagyok. Hát megint nem. Éppen Prágában üldögélek a vasút állmáson, és írom ezt a rövid memot.