Már mindketten nagyon vártuk ezt az utat, én azért mert már jártam ott és láttam, Enci azért, mert még sohasem járt ott és nagyon kíváncsi volt.

Amsterdam. Mikor visszajöttünk és azt kérdezték milyen volt, mindenkinek azt válaszoltam, szavakkal leírhatatlan.
 
Pedig minden a megszokottak szerint indult. Gyakran utazunk Ferihegy 1-ről Londonba, Gironába, esetleg Rómába, ezért semmit sem sejtettem abból, hogy mire készül a legjobb barátom testvéreivel és jövendőbelimmel.

Visszaérkeztem Leborgba, szerencsém volt éppen jött a busz, Lebában alig kellett valamit várnom rá. Fázik a derekam... úgy örültem, hogy a kikötőben észrevettem, hogy van tussoló, gyorsan ki is használtam az alkalmat, ötödéért letusoltam. Csak hát hülye fejemmel a táskámat leraktam a vizes földre, onnan meg a hátamra.

Már megint sikerült lekoptatnom a lábamat, főleg, hogy most egész felszerelést vittem magammal. Laptop, fénygép, Muty. Nagyon tetszett Gdansk, már amikor leszálltam csak úgy magával sodort az élő tömeg, alig bírtam megtalálni, hogy hol is van az állomás egyáltalán, kétszer végigsétáltam az aluljáró egyik végétől a másikig, hát nem a közepén volt?

Kezd talán egy kicsit úgy kinézni, mintha naplót írnék, de nem baj had tudjatok rólam valamit, bár úgy elég nehéz ha nem rakom fel őket a netre... Tegnapi nap este volt talán eddig a legjobb, végre sikerült helyi vezetőket kerítenem.

Tegnap még nagyon úgy volt, hogy majd csak pénteken indulok meg Krakkóból, hát nem így lett. Megint nem sikerült időben felkelnem, felkelés után rám ült egy érzés, hogy csak úgy mennek el a napok a fejem felett, na meg Gáborra beszélgettem és ő is megemlitette, hogy azért utazni is kéne ám.

Nem gondoltam volna, hogy ez történik... de megtörtént, sikerült Krakkóban ragadnom. Ez lesz már a harmadik éjszakám ebben a Hostelben. Nagyon szuperül fel van újítva, kivettem egy ágyat benne, ajánlgatta a recepciós, hogy mehetek hat ágyasba is és a tizenkét ágyas árat kell csak fizetnem. Már majdnem azt hittem ennyire szimpatikusnak tűnök, de gyorsan világossá vált, hogy egyedül vagyok valószínű az egész szinten.

Sokan nem tudtátok mire is készülök, pedig talán fél füllel hallottátok, hogy már itthon vagyok. Hát megint nem. Éppen Prágában üldögélek a vasút állmáson, és írom ezt a rövid memot.

Pár hete voltam otthon, és épp pár hete áradt meg a duna is, ezek az egybeesések... Talán a legjobban ide illő kifejezést a félelmetesen gyönyörű szókapcsolattal tudnám megfogni. Ilyen sok embert én még nem láttam a Duna partján ténferegni...

Legutóbbi hazalátogatásomkor autóval utaztam, mivel édesanyám kijött meglátogatni :-) Végre láttam valamit Svájcból! Már vagy fél éve itt leledzek, de igazán még nem túl sokat utaztam, pedig nagyon tervbe volt már véve, úgyhogy teljesen kapóra jött, hogy hirtelen kocsi került a fenekem alá.

Egyik vasárnap hétfőn voltam Báselbe, hogy megnézzem milyen is az a morgenstreich, na meg valami tüzes dologról is hadováltak… Első utunk Liestalba vezetett. Az utcákon teljes sötétség, és tömeg fogadott. Az elején csak kis lampionos felvonulók jöttek, de aztán az utca végén mintha elkezdett volna felkelni a nap. Megérkeztek a fáklyás felvonulók, majd fél órán keresztül rohangáltak előttünk!

Voltunk a London Aquariumban Edinámmal! Hihetetlen méretű akváriumok között sétáltunk, melyekben hat cápafajta úszkált felettünk, mellettünk, alattunk. Érdekes érzés volt. Azért a tengerben nem futnék, pontosabban úsznék össze velük.

Mivel erasmussal utaztam ki Svájcba, ezért kellett egy közbenső jelentést írnom, hogy hogyan is érzem magam, hova is járok, milyenek a körülmények. Gondoltam ezt megosztom veletek is.

Tavaly nyáron voltam Koreában, (elõttem meg utána egy picit Istanbulban is) írni kellett egy beszámolót az élményeinkrõl. Akkor még nem volt meg ez a honlap, ezért most osztom meg veletek!

Úgy indult az egész, hogy

Március 24-én este indultam Budapestről egyedül, mert a delegációvezető ekkor már egy villában a medence partján süttette magát. A késői indulás miatt sajnos lemaradtam a „welcome party”-ról. Nem érkeztem egyedül, együtt utaztam a szlovén küldöttséggel, de ezt csak akkor tudtam meg, mikor végre megtaláltak az egyiptomiak.