Nagy várakozással indultunk neki adai kirándulásunknak és így utólag elmondhatjuk, hogy igen nagy élményt nyújtott csapatunknak ez a hétvége.
A péntek délutáni indulás egy kicsit későbbre tolódott, mint terveztük, de végül sikerült elrendezni a csomagokat és fellépőruhákat és bár, ha egy kicsit szűken is, de elindultunk a közel 70 fős busszal úticélunk elérésére.
A képeket a galériában tekintheted meg!
A hosszúra nyúlt utazás után, végül megérkeztünk Ada városába, ahol a fiúkból és néhány lányból álló láncsor segítségével a rengeteg csomag lekerült a buszról a fogadó terembe, miközben a Republik zenéje szivárgott ki a helyi vendéglőből. Itt már vártak ránk a családok és az étterem személyzete is egy kis harapnivalóval, üdítővel és a fiúk nagy örömére sörrel, amit két literes üvegekben hoztak. Orovec Béla, megtartotta nyitó beszédét és amíg meg nem érkezett az utolsó csapat is, egy kis közös tánccal múlattuk el az időt. Ekkor már 11 óra körül járt az idő, amikor is Béla felolvasta, hogy ki-melyik családhoz tartozik. Mi pont egy olyan helyre kerültünk, ahol hetünket tudtak elszállásolni, mivel a ház ezen része iskolaidőben diákok számára kerül kiadásra.
Az elrendezés után voltak, akik rögtön elmentek a családokhoz, ott kaptak vacsorát és elbeszélgették az estét, néhányan viszont maradtunk még az étteremben, ahol bőséges vacsorát szolgáltak fel nekünk és még rophattuk a táncot a helyi óvónőkkel, akik épp az évad végét ünnepelték. Mindenki helyzetét megnehezítette sajnos a szakadó eső, ami rendületlenül áztatta Ada utcáit ottlétünk alatt. Mire hazaértünk már egy óra is elmúlt. Csak ámultunk, hogy mekkora szobák vártak ott ránk. Ahogy elnéztük és szmoltuk, akár az egész Bohém-csapat elfért volna benne. Házigazdánk, Márta ellátott minket az alaptudnivalókkal és jó éjszakát kívánva magunkra hagyott minket. Mondanom sem kell, hogy ájultan zuhantunk az ágyba és reggel 8 órakor eléggé nehezünkre esett az ébredés.
A kiadós reggeli után nekiindultunk a rendezvény helyszínére, ami nagy szerencsénkre csupán 5 háznyira volt tőlünk, kb. 2 percre. 9-kor érkeztünk meg az akkor még ébredező csarnokba, ahol az adai szervezők már serényen állítgatták a lámpákat és díszítgették a csarnokot. Aztán elkezdődött a csapatok színpadpróbája. Mi, Bohémok utoljára kerültünk sorra, így meg tudtuk lesni a többiek előadásait is! Mondhatom, igen színvonalas és érdekes volt mindegyik csapat koreográfiája. Kis bemelegítés után mi is birtokunkba vettük a táncparkettet sárga egyenpólónkban és letáncoltuk a három koreográfiánkat. A csarnokban maradó táncos és helyi nézők tapsából ítélve, már ekkor tetszett nekik a produkciónk, hisz ők még nem láttak boogie-zó csapatot!
A próbánk után kielemeztük a videofelvételt és helyreraktuk a problémákat. Ezután mindenki ment a családjához elfogyasztani a szintén kiadós ebédet. Eredetileg az volt Béla terve, hogy délután várost nézünk, jó idő esetén pedig ellátogatunk a helyi élményfürdőbe egyet csobbanni, de sajnos az eső idő egyiknek sem kedvezett!