Csütörtökön este indultunk Böblingenbe, már azt hittem én leszek az utolsó, mivel még Máténak oda kellett adnom néhány cuccost, hogy el tudja vinni bátyámnak Londonba, de szerencsére kiderült, hogy
A buszút nagyon kellemese volt, elkártyázgattunk, még talán nyerésben is voltam egy ideig! Egész gyorsan megérkeztünk Stuttgartba... hát igen nem Böblingenbe, mivel itt volt a szállásunk, sokan meg is lepődtek rajta :-)
Korán érkeztünk, úgyhogy a szállást nem foglalhattuk sajnos még el... így maradt a városnézés. Eleinte nagyon tetszett az egész! A régi rész! Ahogy merültünk bele az új részekbe úgy vesztett a fényéből. Nem biztos, hogy élnék itt. Sikerült végre elfoglalni a szállást, egy kicsit bántott, hogy nem kerültem a többi bohémmal egy szintre, bár tényleg csak alvásra használtuk a szobát!
Este úgy, mint tavaly, egy mexicói étterembe ültünk be. Gyors kiszolgálás, jó kaják! Szuper pincérek, a végén még egy likőrre is meghívtak minket! Ja és alapvető szavakat, az egyik pincér, mint sör köszönöm magyarul mondta :-)
Étteremből hazafelé sajnos kettészakadt a csapat, meghívtak minket a helyi magyarok egy beszélgetős estre, de csak úgy 8 főt tudtak elvinni, szóval kilencen eleget tettek a meghívásnak!
A mi részünk, hazafelé indult, a kori pálya mellett jöttünk el, itt aztán megütötte a fülünket egy kis zene, nem is kellett több mentük táncolni :-)
Reggel fél tízre már a tett színhelyén voltunk, egy kicsit korán, még nem is igazán voltak felkészülve a fogadásunkra. Az öltözőnk hagyott egy kis kívánnivalót maga után, igazándiból majdnemhogy a folyóson öltöztünk, csak volt egy függöny, ami elválasztotta tőle. Gyors öltözés, indulás a próbaterem felé. Meglepő, de nem volt a stadionban próbaterem, úgyhogy át kellett menni egy másik épületbe, kb. tizenöt perc oda, öt vissza busszal. Kíváncsi lennék, hogy ki használta egyáltalán.
Mi voltunk az elsők a színpadpróbánál, minden ment, mint a karikacsapás...
Elődöntő előtt már nem mentünk át a próbaterembe, valahogy nem volt kedvünk. Tribün mögött melegítettünk... egyszerűen alig emlékszem a fellépésre :-)) csak arra, hogy nem rontottunk szintem semmit Vikivel :-)) Teljesen boldog voltam! Egy óra múlva kiderült, hogy nem jutottunk a döntőbe. Mint egy hidegvizes zuhany! Az egész csapat el volt kenődve, pedig mindenki azt mondta, hogy mi voltunk az egyik legjobb csapat! Mármint természetesen a Magyarok! Miki volt az egyetlen, aki talán sejtette, hogy valami nincs rendjén...
Megvolt a bevonulás, tavalyinak sokkal jobb hangulata volt, itt egyenként mutatták be a csapatokat, ott mindenki egyszerre tombolt a színpadon...
Reményfutamra, sikerült azért levetkőznünk az elkeseredettségünket, és megmutattuk, hogy tudjuk mi ezt még jobban is, tovább is mentünk a döntőbe. (Mónika majdnem elcsúszott egy tócsán, de szerencsére megfogtam! Nagyon nem jó a cserék dolga!!!!!!! Fiút ide!)
Döntőben mi voltunk a második formáció, nagyon élveztem itt is Mónikával táncoltam, belülről tökéletes volt, kár hogy nem mi voltunk a bírák... Az eredményhirdetés egy vicc volt, már azelőtt felrakták a zászlókat a rúdra, hogy megtörtént volna a helyrepontozás. Magic's lett az első hajszállal megelőzték Kalsruchet, harmadik a francia csapat,
mi hatodikak lettünk. A franciák sírtak utána, valahogyan meg tudom érteni őket! Láttam szinte az összeset, én szememben ők voltak a legjobbak!
Öltözőben rögtön megpróbáltuk kitalálni mi is lehetett, hát ezt senki nem tudta igazán. Idén olyan formáció vert meg minket simán, akiket ugyanezzel tavaly megvertünk... úgy néz ki, hogy idén mások voltak a szempontok, csak minket nem igazán tájékoztattak róluk, vagy tudja fene :-) de jövőre újra ott leszünk!
Peti
