Visszaérkeztem Leborgba, szerencsém volt éppen jött a busz, Lebában alig kellett valamit várnom rá. Fázik a derekam... úgy örültem, hogy a kikötőben észrevettem, hogy van tussoló, gyorsan ki is használtam az alkalmat, ötödéért letusoltam. Csak hát hülye fejemmel a táskámat leraktam a vizes földre, onnan meg a hátamra.

Már megint sikerült lekoptatnom a lábamat, főleg, hogy most egész felszerelést vittem magammal. Laptop, fénygép, Muty. Nagyon tetszett Gdansk, már amikor leszálltam csak úgy magával sodort az élő tömeg, alig bírtam megtalálni, hogy hol is van az állomás egyáltalán, kétszer végigsétáltam az aluljáró egyik végétől a másikig, hát nem a közepén volt?

Kezd talán egy kicsit úgy kinézni, mintha naplót írnék, de nem baj had tudjatok rólam valamit, bár úgy elég nehéz ha nem rakom fel őket a netre... Tegnapi nap este volt talán eddig a legjobb, végre sikerült helyi vezetőket kerítenem.

Tegnap még nagyon úgy volt, hogy majd csak pénteken indulok meg Krakkóból, hát nem így lett. Megint nem sikerült időben felkelnem, felkelés után rám ült egy érzés, hogy csak úgy mennek el a napok a fejem felett, na meg Gáborra beszélgettem és ő is megemlitette, hogy azért utazni is kéne ám.

Nem gondoltam volna, hogy ez történik... de megtörtént, sikerült Krakkóban ragadnom. Ez lesz már a harmadik éjszakám ebben a Hostelben. Nagyon szuperül fel van újítva, kivettem egy ágyat benne, ajánlgatta a recepciós, hogy mehetek hat ágyasba is és a tizenkét ágyas árat kell csak fizetnem. Már majdnem azt hittem ennyire szimpatikusnak tűnök, de gyorsan világossá vált, hogy egyedül vagyok valószínű az egész szinten.

Sokan nem tudtátok mire is készülök, pedig talán fél füllel hallottátok, hogy már itthon vagyok. Hát megint nem. Éppen Prágában üldögélek a vasút állmáson, és írom ezt a rövid memot.

1972 óta kétévente kerül megrendezésre az Ifj. Hortváth István Nemzetközi Színjátszó Fesztivál, mely a magyar amatőr színjátszás és az amatőr színházak nemzetközi szövetségének (AITA/IATA) csúcsrendezvénye.

Mit is jelent ez a szó? A résztvevők túravezetővel neoprén ruhában egy természet vájta csúszdán ereszkednek le csúszkálva, ugrálva a hegyi patak medrében. Ez csak pár nappal a túra előtt tudatosult bennem, addig azt hittem, hogy ez a vadvízi evezés...
swisschallenge

2006. június 10-én Winterthurban rendezték a világkupát, mivel mostanság egész sokat tartózkodom ebben a városban, gondoltam, hogy végre egyszer megnézek egy nagy versenyt! A helyi színházban szervezték a viadalt. Otthoni versenyekhez képest itt 31 Boogie-Woogie páros mérte össze az erejét.

Május 31-én egy 20 perces műsorral szórakoztattuk a Spoon hajó nemzetközi közönségét, akik egy konferenciára érkeztek Budapestre. Bevezetőként egy lassú boogie-t táncoltunk, majd több pörgősebb zeneszám követte egymást: Undecided, Somebody Loves Me, Charleston és a Gengszter Show.

Június 2-án léptünk fel a dunaújvárosi Mozaik Művészeti Fesztivál egyik esti programján. A negyvenperces műsorunkat, amelyben egész eddigi pályafutásunk minden darabja szerepelt - eredetileg a szabadtéri színpadra szántuk, de az eső sajnos a közeli színház nagyszínpadára kényszeríett bennünket.

Pár hete voltam otthon, és épp pár hete áradt meg a duna is, ezek az egybeesések... Talán a legjobban ide illő kifejezést a félelmetesen gyönyörű szókapcsolattal tudnám megfogni. Ilyen sok embert én még nem láttam a Duna partján ténferegni...

Legutóbbi hazalátogatásomkor autóval utaztam, mivel édesanyám kijött meglátogatni :-) Végre láttam valamit Svájcból! Már vagy fél éve itt leledzek, de igazán még nem túl sokat utaztam, pedig nagyon tervbe volt már véve, úgyhogy teljesen kapóra jött, hogy hirtelen kocsi került a fenekem alá.

Szuper volt Davos! Nagyon megérte elmenni, igazi szűzhavunk volt! Reggel egy kicsit még ködösebb volt az idő, kevesen voltak a pályán, csak szűzhóban boardoztam. Azthiszem idén megint kell egy kicsit vizisíelnem :-) délutánra "szerencsére" kisütött a nap. A látásviszonyok rohamosan javultak, sajna viszont tömegével jelentek meg a síelő emberkék a pályákon, és egy kicsit elkezdett olvadni a hó :-(

Egyik vasárnap hétfőn voltam Báselbe, hogy megnézzem milyen is az a morgenstreich, na meg valami tüzes dologról is hadováltak… Első utunk Liestalba vezetett. Az utcákon teljes sötétség, és tömeg fogadott. Az elején csak kis lampionos felvonulók jöttek, de aztán az utca végén mintha elkezdett volna felkelni a nap. Megérkeztek a fáklyás felvonulók, majd fél órán keresztül rohangáltak előttünk!

Már úgy jó másfél hete érkeztem vissza Zermattból, de csak most jutottam odáig, hogy feltegyem a képeket a netre... hát azt kell, hogy mondjam, eddig ez volt a legszebb síparadicsom ahol eddig jártam. Egyetlen egy apró probléma adódott, hogy egy kicsit kevés volt a hó, én meg megőrülök a szűz hóért… ebből kifolyólag volt egy kis összetűzésem néhány sziklával.

Voltunk a London Aquariumban Edinámmal! Hihetetlen méretű akváriumok között sétáltunk, melyekben hat cápafajta úszkált felettünk, mellettünk, alattunk. Érdekes érzés volt. Azért a tengerben nem futnék, pontosabban úsznék össze velük.

Hétfőn voltam... még karácsonykor kezdődött az egész, mikor mászócipőt vettem. Miközben sikeresen felpróbáltam az összes lehetséges típust, az eladó srác valami kék vacakot ragasztott egy síléc talpára... nagyon nem értettem mi a fene lehet. Persze most már tapasztaltabb vagyok.

Hét elején jött egy levél a listára, hogy lehet menni barlangászni. Nem nagyon törődtem vele, de aztán beszélgettem Dániellel, ő is lehet, hogy jönne, így jelentkeztem, pont a jelentkezési határidő előtt egy picivel. Végül csak én mentem a külföldi diákok közül, de egyáltalán nem bántam meg! Sőt! Szuper új élményekkel gazdagodtam!